Valaha a Forrásból kipattanó szikra, energiaforrás pont voltál – majd elindultál utadon…

Valaha a Forrásból kipattanó szikra,
energiaforrás pont voltál…
Majd elindultál utadon,
s osztódásodban az eredeti maradtál..
Mégis minden részed önállóan megtapasztalhatta,
a szabad akarat
és a döntés energiájának megvalósító erejét..
S utad szerteágazott…
Elindultál végtelen irányodban
megtapasztalni a létezést..
Különböző szinteken
elérve a minden tudását…
Emberként, az érzések birodalmában járva..
Önértékként, érzéseid által,
a Lét végtelenségében…
Megállva most, a kényszer szerep által,
megtagadva tudásod
és magadhoz véve érzésed…
Valódi önvalód magjában szikráddal,
és Földi világban
a Lét nemességében áramolva…
Léted hullámában, a Te energiáddal,
s folyamatos hullámzásodban
az időt áttörve..
S idő hullámában járva,
emlékmásként élve, valóságodat járva…
Forrásodhoz visszatérve
a részek valóságával,
s szikraként élve Léted csodájával…
Emlékezz – emlékezz erre a pontra,
hisz ebben a pontban törik az idő..
S Jelenbe ér a végtelen létezés,
s tudatoddal átértékelődik a múlt…
S már nem emlék,
csak Te magad, a Lét…
Minden benned és körülötted – Te Vagy..