Karma S. project..

Hordja a szél rádől az ég,
termetén rárángva még,
hogy a sár mély ízre tép,
tarthatna de mégse kér.

Arra vár hűs szikra borral,
szívbe szúrtan szavakkal,
róttat útjára rendes úrral,
széles szájjú szótlannal.

Erre ahogyan megleltem,
szerét ráveti a setét vég,
szeret sőt rávett szívem,
s abban már semmiség.

Hold és vér most kísért,
nem bűtől de ritmusért,
az vagyok bűszke aljas,
már az se csak fény éj.

Csak a csend ordít róla,
nincs apja sem jó anyja,
nincs már cudar sem jó,
nincs az sem csak az ó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük