A csík és a ponty…

A semmi határán túl, a sehol erdőben,
volt egyszer egy nagy tó.
Ebben a tóban élt a csík.
Hogy – hogy nem, éppen a ponty volt, aki mellette lakott.
Jó szomszédok voltak,
és gyakran vendégeskedtek egymásnál egy hinárfröccsre.
Azt mondja egyszer a ponty a csíknak:
– Ugyan már, komám, mit túrod azt az iszapot!
Gyere kezdj új életet és emelkedj fel a mocsokból!
A csík biccentett és így szólt:
– Ugyan minek tenném? Jól érzem én magam itt lent,
és különben is, én nem vagyok olyan gazdag mint te.
– Az már igaz lehet!
Mindenki tudja, hogy a gazdagság felemel és nemessé tesz,
– rikkantotta büszkén és megvillantotta halpénzeit a ponty.
Ha én úgy tennék, mint te,
akkor csak világ bolondja lennék.
Mert az én természetem az, hogy most lent legyek,
– rázta meg magát a csík,
és nagyot kortyolt a hínárfröccsből.
Így beszélgettek ketten kedélyesen, aztán békében elváltak.
Nem sokkal ezután nagy szárazság köszöntött a tóra.
A hatalmas vízből csak tócsa és sár maradt.
A ponty tehetetlenül vergődött és víz nélkül fulladozott.
A csík a közelből figyelte a pontyot és odasietett.
Eltuszkolta egy nagyobb tócsához és ezt mondta neki:
– No komám, láthatod, a pénz nem minden.
Lehet ha gazdag vagy sok mindent megtehetsz,
de még aki gazdag is, ha bajba kerül,
azokhoz fordul segítségért akik lent vannak.
– A ponty bólogatott, és ezután jobban megbecsülte a csíkot.

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük