A két meggytestvér…

A mennyei király palotájában volt egy szilvafa,
egy barackfa és egy meggyfa.
Ezek a fák voltak a világ legboldogabb fái.
Vagyis hogy azok lettek volna,
ha nem irígykedtek volna egymásra.
A boldogság ugyanis érzékeny jószág,
ha nem ismeri fel az ember, bizony hamar unalommá változik.
Az unalom pedig rossz dolgokat szül.
Így aztán azzal töltötték a napjaikat,
hogy pletykálgattak másik kinézetéről.
A barackok a szilvákról azt mondogatták,
hogy olyanok, mintha jól elpáholták volna őket,
a meggyek a barackokról úgy vélték, hogy túl kövérek,
a szilvák meg a meggyeket gúnyolták,
hogy olyan picik mint egy dugó.
Ezek a fák akár örök időkig
díszei lehettek volna a mennyei kerteknek,
de a rágalmaktól egyre fakult a fényük,
és egyre közelebb kerültek a földhöz,
ami húzta őket az elmúlás felé.
Persze ebből a fácskák semmit sem vettek észre,
hiszen csak a másikkal voltak elfoglalva.
Így telt múlt az idő, míg egyszercsak körülöttük
megelevenedett a világ vágyaik szerint,
és már csak egy apró felhőcske tartotta őket a magasban.
Arra lettek figyelmesek hogy hirtelen
hatalmas fekete varjak kezdtek keringeni körülöttük.
Elsőnek a barackok ocsúdtak fel,
és gyönyörű mosolyuk lehervadt,
mint ahogy az esőfelhők takarják el a napot.
-Ó, jaj, mivé lettünk hova kerültünk!- keseregtek a szilvák.
– Ajjaj, ha azok a madarak közelebb jönnek,
akkor nekünk végünk! – mondták a meggyek.
Ahogy kigondolták, bizony úgy is lett.
Az elsők, akiket elleptek a varjak, a barackok voltak.
Egy pillanat múlva, már bizony nyomuk sem maradt.
A szilvák sírtak. – Szegény fejünk!
Ha nem lennénk nagyobbak mint ti meggyek,
lehet nem mi lennénk a következők!
A meggyek pedíg csak várták a sorsukat.
Egy pár meggy így kiáltott: – Ide gyertek varjak!
Legyünk túl rajta hamar!
Éppen esteledett, de már akkor eltüntek a fák,
csak az a kettő testvérpár úszott csukott szemmel
a csillagos ég felé.
A mennyei királyságban az ifjú király
így szólt udvartarrásához:- No urak! Megérett a meggy!
Azzal mókásan a fülére biggyesztette a meggy testvért.
Azóta ott vannak az égen rögtön
a hét korona csillag alatt mint két kis piros pötty.
Bárki akinek van szeme maga is láthatja.