A büszke disznó…

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy disznó.
Nos, ez a disznó, sem nem volt nagy, sem kicsi,
csak széltében hosszában éppen hét rőfnyi.
Büszkén járta az erdőt, a farkát csóválva.
Merthogy akkor még a disznóknak hosszú volt a farka.
Történt ebben az időben,
hogy az erdőben a farkas és a hiúz össze akasztotta a bajszát. Tülekedtek, dulakodtak,
de csak nem tudott egyikük sem a másik fölé kerekedni.
Meglátta ezt a disznó, az a kelekótya,
és azt mondta nekik: – Ne dulakodjatok már annyira itt,
majd én mindjárt segítek rajtatok!
– közben büszkén felszegte a fejét.
Azok beleegyeztek és mondták: – Kérlek tégy úgy!
– Két ekkora gólyhó és csak úgy egymásnak esnek!
Döntsük el ki a jobb, találós kérdéssel!
– folytatta a disznó.
Azok pedig bólogattak.
– Az első kérdés a tied – mutatott a csūlkével a farkasra.
– Mi az, ami ha kicsi akkor vidit, ha nagy akkor meg visít?
A farkas bután nézett a disznóra.
– Talán kövér malacka? – kérdezte és kordult egyet a gyomra.
– Ugyan, dehogy, te pupák! – korholta a disznó
– Nem malac, hanem a szél!
– legyintett lemondóan, majd a hiúzhoz fordult:
– Ha te jól válaszolsz, akkor te vagy a jobb.
– Nagy barna házban, sárga nap ül a magasban!
– rikkantotta a disznó.
A hiúz nyelt egyet és így szólt:
– Szerintem a finom madár tojás, ami a fán van.
A disznó roppant bosszúsan toppantott.
– Tudatlan! Az nem a tojás, hanem napraforgó!
A disznó folytatta a kérdéseket,
mert bizony nem ismerte a mondást,
hogy a tengerbe hiábavaló kútvizet önteni,
az csak tenger marad, a kútvíz viszont elfogy.
Delelőre járt már és mindegyikük egyre jobban megéhezett.
A farkas meg is elégelte és ezt mondta:
– Jól van látom nagy bölcs vagy!
Akkor ez a kérdés nem lesz nehéz neked!
Kövér disznóból ketten is jóllakhatunk e?
– kérdezte a hiúztól a farkas,
és indultak is disznó felé, hogy elkapják.
Amaz még időben észbekapott
és bölcsesség ide vagy oda, futott az életéért.
Ugyan egérutat nyert, de egy fél rőffel kevesebb lett,
mert a farka vége a farkas szájában maradt.
Azóta a disznók mind kurtafarkúak,
de már nem olyan büszkék, mint voltak.
Csak fejüket leszegve, szerényen túrják a földet.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük