A húsevő tehén..

Volt egyszer egy kufár.
Ez a kufár, mészárszékről való hússal kezdett el kereskedni.
Eleinte olyan szegény volt,
hogy egyetlen vagyona, csak egy gebe tehénből állt.
A jószágának is,
csak zsírból és vízből készült tejet tudott, enni adni,
amit a mészárszékről kunyerált.
Mivel az emberek, a környékén jómódúak voltak,
a hús nagyon kelendő volt.
Ezért a kufárnak is kezdett jól menni a dolga.
Nagy házat vett magának, és birtokot hozzá.
Gondolta, majd vesz rendes ennivalót is jószágának.
Azonban az már rászokott a korábbi étel ízére,
és nem fogadta el a szénát.
A szerencse azonban forgandó: így történt,
hogy a kufár üzlete, egy idő után már nem ment olyan jól.
Az állatától is meg akart válni,
de senkinek nem kellett, a furcsa étkű jószág.
Azért hogy ne vesszen oda a kedvence,
a saját húsát adta oda az állatnak.
Egy éjszaka, egy koldus állított be a kufár házába,
szállást keresve éjszakára.
A kufár befogadta és friss vizet adott neki,
mással sajnos nem szolgálhatok – mondta.
Amaz elfogadta a vizet és kérdezte a kufárt: –
hogyan lehet hogy ilyen szegényesen élsz,
mégis ilyen jóltáplált a tehened?
A kufár szomorúan válaszolta:- azért vagyok szegény,
mert túlságosan ragaszkodtam a tulajdonomhoz.
A tehén meg azért kövér, mert ő meg hozzám ragaszkott.
Azzal miközben beszélt a koldushoz,
felgyűrte ruháját megmutatta a sebeit.
A koldus elgondolkozott és ezt mondta :-
látom, nem érted a saját sorsodat sem,
nemhogy a tehenedét.
Az állatoknak nem az a természete, amit hiszel róla,
hanem amit a cselekedeteiddel sugalsz neki,
hogy lennie kell.
A szegénység meg,
nem csak a dolgokhoz való ragaszkodásod miatt van,
hanem azért is, mert úgy döntöttél, az leszel.
Én is azért vagyok koldus,
mert ezt az életet választottam – mondta a koldus.
Másnap a koldus tovább állt,
és a kufár még mindig a szavain gondolkozott.
Aztán másnap, odaajándékozta a tehenét a koldusnak
és maga is koldusnak állt.