Volt egyszer egy király, aki olyan gazdag volt,
hogy még a tanácsadói is mennyei pompában éltek.
A király nagy gondot fordított arra,
hogy jól válassza meg az embereit,
és mindíg saját maga kérdezte ki őket.
Ha Őfelsége megfelelőnek találta a jelöltet,
akkor annak nem volt több gondja.
Aztán egyszer egy ifjú érkezett a király városába.
Ezt az ifjút az uralkodó bizalmába fogadta,
és hamar nagy kedvence lett.
Az idősebb tanácsadók mind féltékenyek lettek az ifjúra,
mert a király miatta, nélkülözni kezdte őket.
Ahogy az lenni szokott,
az irigység rosszindulatot és káoszt eredményezett.
Az uralkodó nem hallgatott korábbi tanácsosaira,
ezért azok meg akartak tőle szabadulni.
Persze nem minden alattvaló nézte ezt jó szemmel.
A király bohóca segíteni akart rajta,
csak hát a király túl vak volt, hogy bárkire is hallgasson.
Ezért a bohóc fortélyhoz folyamodott
és így szólt a királyhoz: – Felség!
az erdőben túl sok a róka!
Az uralkodó a bolondra sem nézve válaszolt:
– Hagyd el, ugyan miért lenne az az én gondom?
Van vadász, az majd elrendezi a dolgot!
A bolond meghajtva fejét,
az orra alatt elmosolyodott és ezt mondta:
– Hát persze, hogy elrendezi a dolgot!
Csak felségednek a csodaszép oroszlánja odavész!
– Mit beszélsz? – horkant fel a király
– hiszen az én erdőmben nincs is oroszlán!
– Egy azért akad, Felség,
de már nem sokáig, mert a rókák széttépik!
A király még mindig nem értette a dolgot és felcsattant:
– Ne bolondozz velem!
Mondom hogy nincs oroszlán az erdőben!
Ha lenne, én biztosan tudnék róla!
A bolond felnevetett: – Nekem az a dolgom, hogy bolondozzak,
de te, Felség, nem látod a fától az oroszlánt,
sem a rókákat körülötte!
A király végre elkezdte érteni a bohócot:
– Ha valamit tudsz, akkor ki vele!
Ugyan hogyan tudnák a rókák az oroszlánt legyőzni?
Egyedül gyávák, összetartani túl irigyek!
– Persze felség – mondta a bolond,
– csak az a baj, hogy az oroszlán óvatlan volt
és egy kígyó marta meg.
Így a rókák már elég bátrak
és erősek legyőzni egy oroszlánt is.
Most már elkezdtek kényelmetlenül mocorogni a tanácsadók is
a trón körül.
– Felségedet összezavarja csak ez a félnótás!
Ne hallgasson rá – szólt a fiatal kedvenc.
Felséged túl sok időt pazarol bolondságokra – mondta a többi tanácsadó.
– Úgy-e?! – csattant fel a bolond.
– Akkor talán megmondanátok,
az oroszlánt ki zavarta jobban össze,
a kígyó vagy a rókák?
A tanácsadók egymásra mutogattak.
– A kígyó! A kígyó!- kiabálták az öregek.
– A rókák! A rókák! – kiáltotta az ifjabb.
A király a térdét csapkodta és nevetett,
miközben az arcán lecsordult egy könnycsepp.
A nevetés a bolond furfangjának szólt.
A könnycsepp pedig annak, hogy tudta,
nem sokára tulajdon bizalmasai fogják az ország
és az ő vesztét okozni.