A hála, mi összeköt világodban minden létezővel…

A hála s az érzése
mi belőled tör elő,
s múltad hálájaként benned ébredő tér…
S benned ébredő térben
részeid világa,
most már a Te világodként
háládban ébred…
A hála,
mi összeköt világodban
minden létezővel,
kik érted – s Te érettük ..
S Létezel s örökké, folytonosan,
folytonosságodban háládban
a létezésben, s időben…
S az idődben, mi most ér,
minden perced s órád
s évek tükröződéseként,
emlékszel e még
mikor ébredtél s születtél,
hálával életedért s hatásodért …
Mit most beválthatsz,
igéretedként, Egységben,
hálában Önmagadért…
S Teremtőd szól – állj meg és érezz..
Érezd, hálában s háládban
benned szunnyadó s most ébredő
lét képességed..
S most állj meg –
s hajolj meg magad előtt,
hálában s békében, utad előtt…
S alázatban hajolj,
már nem vagy áldozat,
mi múltadban volt,
most már felolvadt..
S szív gyémántod tükre
fényedben csiszolódott…
Kapcsolódj gyémántod fényéhez
mert Te vagy,
s valóságod tükre belőle s belőled fakad…
Érintsd meg világodat,
s hálád, hitben vált s megvált…

szeretettel Gabinak..