Ne keresd a múltad igazságát a Jelen igazságában – a múlt igazsága, paradoxonja a Jelen pillanat igazságának…

Nincs rossz élet..
Csak az élet rossz megközelítésében
látod önmagad, a tükröt..
S a világot,
mi belőled születik hitedben..
Hitedből, mi maga az Isteni ítélet,
önmagadban, önmagad felett,
s önmagad feletti erő….
Minden pillanatnak
megvan a maga igazsága…
S az igazság mindig változik,
mint maga a léted…
S a változó valóságodban,
az igazság kergetésében
nem figyelsz magára az életedre…
S a pillanatra,
mi igazságodat s az igazságokat szüli..
S így láthatsz mindig mindent másképp,
szabadon és végtelenül
a pillanatok tükreként…
A pillanat megfoghatatlanul hullámzó,
s ez a szabad döntésed..
S akaratként,
Isteni tervedben a megfogható..
Megfoghatatlan útként,
tervben Lélek idő s az igazság…
S az igazsága maga a változás,
s a változó idő…
S az időben,
a végtelen pillanatok megfoghatatlanul..
Ha nem figyelsz, hiábavaló igazságként,
tétlenül s tétlenségben…
Ne keresd a múltad igazságát
a Jelen igazságában…
A múlt igazsága paradoxonja
a Jelen pillanat igazságának…
S ebben a paradoxonban, végtelenül,
a pillanatban érzékelt idő…
S végtelen tér résekben
az átszűrődő fény,
az elképzelésed szülte kép…
A változás igazsága,
a pillanataid változásából
és igazságaiból megszülve önmagad..
S emléked,
a megfogott igazságod pillanata…
A megfogott igazság, a pillanatban..
A pillanat igazságában megfogva
a múlt értéke..
A múlt érzésében a kiragadott kép,
érzéseidben a pillanat
s a változásod érzésként…
A pillanat szülte változásod
időként megfogva emléked,
egymásra vetülő pillanatok igazságaként,
a pillanatban..
Igazságodban kiragadva emlékként, érzésként…
Érzésként, a pillanat érzésében..
Érzéseidben élve a múlt pillanatai,
villanásokban a múltban élve…

2014. MÁRCIUS. 11.