Az utad…

Az utad…
S mikor indultál,
fénnyel teli s szép volt..
Harmóniában a teremtéssel
és a Teremtővel…
De nem tudtad,
nem tudhattad milyen másnak is lenni…
S ekkor történt, s életre keltél,
mit így hívtok csak, emberség…
S később mikor játszottatok
s hatalmi harcaitokat megvívtátok,
tapasztaltatok jó és rossz között..
Mi a különbség,
s mi a között igazából igazságod..
Magja mindig képviselt,
az ember, ki nem azt tette veled…
Most, hogy e korban az életet választottad,
rakd le emberséged, emberi oldalad..
S ha léted, s fényed győzöd meg,
a csúf álarcnak mennie kell..
Elősejlik bú és báj,
s általa a valóság…
Régi szerep, megszoktad,
s valóságod általad..
Ha a játék véget ért,
fényt s boldogságot ígértél..
S tél mi beköszönt,
s Te éled..
S mást mond, mit a szíved..
S éled valóságod általa,
s valódiságod bánata..
Melyhez ragaszkodsz, s nem engeded,
s szép szó, mi nem teljes…
A jutalom mi neked jár,
a Lélek igaz és igazi szabadsága…
Szóltunk szeretünk – A JELENLÉT

2011. 07. 01.