Drága Gyermek !
Kérdeztél,
s ím válaszolok neked érzésként..
Nem szavakban,
hisz amit keresel, nem szóban él…
S élő minden benned, érzéseidben..
Szóban keresed
és érzésedben várod,
s mit elvársz, messze a valóságtól..
Angyali szemem mindig rajtad tartom…
Vigyázlak és óvlak,
sokszor magadtól…
Hidd el,
az élet szépsége benned él…
S életed magjából kel ki
és virul a rét..
Mely a Te birtokodon fekszik,
s virágaidat Te ültetted el,
s most emlékként, érzésként,
felismerheted…
Hogy mikor ültetted, ki voltál,
nem számít,
most már a jelenben virágzik…
Melyiket szagolod
s melyiket szakítod,
döntésed és szabadságod függvénye…
Hisz aki utánad jön,
téged ültetett….
S most a lehetőséged hogy virágozz
és éld a szabadságod…
Ha felismered saját magod
és rájössz minden Egy magból eredő,
csak máshol és máshogy
nevelkedett benned..
S Te a nagy Egészben mint rész,
most ebben az életben..
Minden hiábavaló,
ha keresed és várod…
Hisz Egy érzésben, benne van a párod,
kit ha megérzel, bearanyozza a valóságod…
Ne keress, ne várd…
Ne várj, csak érezd,
s valósággá válj benne és vele..
A boldogság és
a társ mi benned él
nem gondolat,
s szóban nem élő
mert a szívedben van..
TUDOD!…
Szeretettel Zsófinak..