Őseid töltése, mi átjár, ha érzed…
S utakon felszentelődve,
önmagad képedben..
Mi forrásból eredő tudat,
s benned lakozó,
szívben éledő tavaszban
az utad, hol jártál..
Megérintett múltaddal,
s múltadban egyé válva,
most elengedve jövődnek vágyát..
S ha hallod és érzed amit szólok
téged képviselve jövőként,
jövődben érzéseid diktálnak..
S érzéseidben járva, múltadból nézve,
jövőd kitekint,..
S várja,
fordulat és döntésed szülte
Jelenedben megérkezését…
S benned mi szólító,
és hangod által
a frekvenciákban rezgő léted,
az érdek,
miáltal múltad súgja
– tudatodra ébredj..
Láss – és lásd be magad,
mit tükröz neked néped..
Benned képben jövőd tükröződik,
mit már láthatsz fejben….
Szívedbe ha betekintesz,
gondolat nélküli világodban
rád tekint majd ősöd..
Ki által írod most,
mit szívedbe tükrözött…
S diadalban,
képedben a jövő fényben szálló,
s tudatképben a megvilágító….
Árnyékmentes táj,
szívben hang s hangban jel és kép…
Hangolódásoddal nyíló tudati út,
s útban a rejtvény…
S a rejtély, mely táruló,
s benned feloldja faladat..
S küszöbödön túli valóságodba
mutatja utadat…
