A Látó a szubsztancia a Lényeg ?…

Képzeld el, hogy egy vasúton utazol,
ez a vasút maga, a mindenség szubsztanciája…
Te a Látó vagy,
aki ebből a fókuszból figyelsz, felfogsz, meghatározol,
mivel a szubsztancia vezet, mert Te ezt érzékeled,
hiszen benne vagy és ő általa haladsz,
a szubsztanciában utazol…
Kívülről figyelve,
csak a szubsztanciát látod,
amint az általad kijelölt sineken halad…
A sin is Te vagy – Te fektetted le,
de ebből a fókuszból, csak azt az irányt határoztad meg,
amerre szeretnéd, hogy a vonat haladjon…
Ezt a sint, ne csak lineálisan képzeld el,
hanem különböző, térben, időben, dimenziókban, fraktálokban, végtelenül és folytonosságában összekapcsolódva…
Ezek a sinek azok, mit programokban megkap a Lelked,
és a sinek melletti állomások, 
szinapszisaidban megjelenő univerzum valóságok…
A vonat sose áll meg,
mégis, Egy pontban álló végtelenített kép,
mi magát a szubsztanciát, fogalmazza meg a Látó szempontjából,
s mi úton ér, a tudat által meghatározott programban fut,
és összegződik…
A képben megfogalmazódó tudati képed,
a valóságok meghatározásából születő szubsztancia,
az az – a Lényeg,
különböző fókuszból rálátva és meghatározva…
A sin – a tudat,
a Látó pedig csak figyel és felfog…
A Látó, a Lényegben a lényeget látja,
a tudat által lefektetett sineken járva s haladva …
A különböző állomásokat, a Lélek az aki bejárja,
és szellemében lefordítja szubsztanciaként…
A Látó szempontjából, a tudat maga,
ami a szubsztanciájában meghatározza a lényegét,
és valóságokat létrehozva megjeleníti..
Végtelenségére látva s végtelenségében meglátva…