Szívben hang s hangban jel s kép – s hangolódásoddal nyíló tudati út …

Őseid töltése
mi átjár, ha érzed…
S utakon, felszentelődve önmagad,
képedben, mi forrásból eredő tudat,
s benned lakozó, szívben éledő tavaszban,
az utad hol jártál s megérintett múltaddal…
S múltadban egyé válva most
elengedve jövődnek vágyát,
ha hallod s érzed amit szólok,
téged képviselve jövőként s jövődben..
Érzéseid diktálnak,
s érzéseidben járva múltadból nézve
jövőd kitekint,
s várja, fordulat és döntésed szülte
Jelenedben megérkezését…
S benned, mi szólító,
és hangod által a frekvenciákban rezgő léted,
az érdek, miáltal múltad súgja,
tudatodra ébredj..
S láss, s lásd be magad,
mit tükröz neked néped,
s benned képben jövőd tükröződik,
mit már láthatsz fejben….
S szívedbe ha betekintesz,
gondolat nélküli világodban
rád tekint majd ősöd,
ki által írod most,
mit szívedbe tükrözött…
S diadalban, képedben,
jövő fényben szálló,
s tudat képben a megvilágító….
Árnyék mentes táj
szívben hang s hangban jel s kép…
S hangolódásoddal nyíló tudati út,
s útban a rejtvény…
S a rejtély, mely táruló,
s benned feloldja faladat,
s küszöbödön túli valóságodba mutatja utadat…