Végtelen,
ki végtelenségében és Isten arcában
már felismeri önmagát..
S önmaga tükörképében mindent,
mit megformált…
Szíved forrásából képzed hangodat,
mi képviseli utadon
jelenlétben önmagad..
Léted, ébredő tereken át,
kapcsolatodban összeért…
S tudásában szíved,
Egy szívként érző és látóvá tett…
Most üríts ki mindent
mire nincs már szükséged,
s emeld szíved szemét fényben a tükörbe…
Tükrözz és tükröződj gyémánt mágiádban…
Szeretettel Beusnak…