A szégyen érzése, mi bűnként bűnben élő érzésedben vár – s kéri mindazt, mi önmagad megtagadásában leledző önkép..

Szégyenben élni – s a szégyen érzése,
mi bűnként bűnben élő érzésedben vár..
S kéri mindazt,
mi önmagad megtagadásában leledző önkép..
A sajnálat, mi partját mossa át ha érez,
s érzi mi bánt mások ítélete által..
Magadban érző képed, benned élő szégyen,
mi megbélyegezve, bélyegként múltad nyomja…
S az utad, hol értékké vált szégyened..
Szégyenben születve,
újra körforgásban járva,
múltként jövőt várva..
Utad s szégyened benned születik…
S mi rajtad kívül esik,
szégyenben az érző s álmodó álomkép…
Szégyen önmagad megtagadásában minden,
mi múló s álmaidban az érző részben
az út s az önkép….