Szerepben a felelőség nyomásként nehezül – futsz utadon, s az idő repül….

Szerepben a felelőség
nyomásként nehezül…
Futsz utadon, s az idő repül…
S ha talajod nem érzed,
bizonytalan lesz léted…
Dédelgethetsz te jót,
mit gondol az elme
Öleld téveszmédet!…
Félsz szembenézni igazságoddal,
hogy szabadnak születtél
s gondtalan…
Magad festette képpel önmagadról,
másokkal vesződsz, de hasztalan…
Hisz, mihaszna érzést szül a megfelelés,
hogy szerepedben ne légy kevés!!!…
Gyötörnek képek, kényszeres vágyak..
Segítek ! – ez hajtja szekered…
S leszálnál róla,
s megnéznéd mezítelen önmagad…
Szívedben keresd a választ, ne máshol,
s felszabadít a gondolat! …
Önmagad lenni…
Önmagadért szeresd a jelent,
a holnapért!
Ne halj bele minden pillanatba..
Hisz szabad léted
Istent kutatja magadba…
Szerepeden kívül
felelősséged magadra hárul,
s meglátod a valóságot,
s tudatod kitágul…..
Mint lánc,
hullik porba az önpusztításod,
kinyílik lelkedben a tudat virágod…
Mi fontos számodra,
mind a tiéd…
Mondd, miért is keresnéd?…
Pörög a pörgettyű,
felpörög a tánc…
Utolérnénk magunkat,
de rövidül a lánc!….

Barátom Németh Natalia közvetítése…