Végtelen,
ki végtelenségében és Isten arcában
már felismeri önmagát,
és önmaga tükörképében mindent
mit megformált…
Szíved forrásából képzed hangodat,
mi képviseli utadon
jelenlétben önmagad..
Léted, ébredő tereken át,
kapcsolatodban összeért…
S tudásában szíved
Egy szívként érző s látóvá tett…
Most üríts ki mindent
mire nincs már szükséged,
s emeld szíved szemét fényben a tükörbe…
Tükrözz és tükröződj gyémánt mágiádban…
Szeretettel Beusnak…