Szívben, Istenként tükrözi önvalód – mi szeretetedből gondolat nélkül a Lényeg…

Szívemből szívedben járva
épül fel új világod,
s átjáród frekvencia hullámod…
Szíved képében formálódó
új világodként,
történet és ítélet mentes lét…
Hited színeiben,
mit kérsz, benned elváró ítéletben,
s ítélet mentesen
tét nélkül kapcsolódó új struktúraként…
Főnixként kelyhed életed forrása,
az élet vize…
S áramlásban, időt s teret átjárva,
Létből Létbe ered..
S eredőként
benned tered összekapcsolódva,
önmagadban újjászületve eredeted…
S eredendő bűnként,
benned ítéleted gondolatként
s illúzióban meghatározva mindezt
személyiséged börtönében…
Az ajtód nyitva,
s mégis bezártad hitrendszereddel…
S most,
új világban ébredő lelked
s részeid dimenzióival,
örökkévalóságod ajtaját nyithatod
s kulcsa a Te kezedben..
Benned van, benned él,
s élő minden, mi valaha létezett…
Múlt, jelen s jövő,
most Egy képbe olvadva
s jóváíródva jelenhet meg…
Hited s döntésed s kulcsod
világaidba emel,
s képességed jövőként, jövődbe emel…
Érezz, érezz rá,
s tudni fogod,
mit elmében csak gondolsz..
S szívben,
Istenként tükrözi önvalód,
mi szeretetedből
gondolat nélkül a Lényeg…
S itt Léted s eredményed,
mi jelölő…
S jelöli benned a fordulópontod,
s átível és valóságot vált…
Múltként s múltban,
jövő már szívből
szívbe száll…
Gyermekem,
Istenként Istenben,
s fényből fénybe,
összekapcsolódva….

Szeretettel Eszternek…