Karácsonyi illúziók…

Karácsonyra elképzelt,
s elképzeléseid szülte
illúzió varázs…
Mi eluralva életed,
s érzését hajszolva
vár a külső világban…
S ajándékod
szív s lélek nélkül
karácsonyi ajándék,
kőszoborként merevedve önmagadba….
S a hiány,
mi ajándékkal nem pótolható,
s üres érzésként érzésedben elkísér…
Önmagad elől nem menekülve
a karácsony estéjén is
a szeretetlenségben,
és a szeretetlenségtől…
Önszeretet és áram nélküli
emberi világban,
szerepekkel s szereplőkkel
benépesítve a karácsonyod,
a magány…
S minden mi a magányról szól,
a karácsony hitként élettelenül
s fény nélkül…
S amikor az Égi és a Földi karácsony
benned összeér,
a külső és belső világ
Isteni kapcsolatban fénylő világ…
A küszöbödön túli valóság,
mi rétegeiben bontva
már előtted áll..
Mégis Te különíted el magadtól,
kapaszkodókat keresve…
A valóságok most kiáradnak,
s a valóságod beszűkült…
Fókusz képed értelmezésével
elméd szűrőjén keresztül,
két Lét között vándorolva haladsz….
Belső suttogásod hangjában
álmodod mi már meg volt,
s álmodod mi szép neked..
Ébren álmodó, álomban ébredő Lét,
álmodra ébredjél..