Szerepként tekintve életedre – nincs válasz, hisz paradoxonod hozott e világra… Értelmet keresve az értelmetlent látva és értelmetlenül értelmet találva..

Vajon tudod e –
mi mozgat téged ?…
S ki mozgatja szereplődet
szereppé válva,
szerepként nézve önmagadra..?
Szereped szerint életet adva,
s élve a szereped..
Vajon mi az –
ami a szerepben szereplődet hajtja ?..
Önmagát keresve,
s hontalansága tudatában megélve
itt létében az életet…
Az otthon s a biztonság keresésében
feladva önmagát..
S szabadságában megtalálva
kérdéseire a válaszát…
Szerepként tekintve életedre – nincs válasz,
hisz paradoxonod hozott e világra…
Értelmet keresve, az értelmetlent látva,
és értelmetlenül értelmet találva..
Minden, miben bízhatsz
benned található, s nincs párja..
Páratlan, mégis párban található…
Emlékek nélkül – dualitásod…
S dualitásod egyensúlyában,
valódi emlékeidben, egyensúlyban,
minden szinten – Te magad…
S Te magadból tükröződő minden pillanat
döntésedben, függőségben és szabadságban…
Részleteket élve és gyártva,
önmagadhoz képest a részlet illúziójában…
Valóságod illúziójában szabadon szárnyalva
és mégsem érezve a valódi szabadságot,
ami megfoghatatlanul Te vagy,
szabadon, önmagad szárnyalásával..

Szeretettel P. Gábornak..