A tapasztalás hálója s a felejtés fátyla, mi mindig rád borulva védi érzéseid tisztaságát..

A valóság benned megindul most,
képként éledő életben..
A láncszemek,
mik már régi emlékek, életek,
fájdalom, bűn s tapasztalás..
S a tapasztalás hálója
s a felejtés fátyla,
mi mindig rád borulva védi
érzéseid tisztaságát..
S újra éli önmagát benned…
Ha szeretetben élsz, s múltban futsz,
már régmúlt s jövő idézet összeér..
Benned s tőled múlva,
s nyitva az áramlásod..
Szívedben a készülő új jövőd,
fényben ébredő részei világodnak..
A poros úton, letisztulva a szépségben,
szíved börtönéből magad szabadulva..
S szabadítva fel mindazt, mit ért,
a kereszt úton emlékként s érzésként…
A felszabadító tudás kiemel,
szabadon, korlátok nélkül,
elméd fogságából…
Fogadd el,
hisz a Jövő(d) benned zajlik…
S tőled függ, mit élsz majd velük…