Senkinél sem lehet erőltetni
a változást és a fejlődést,
és nem is kell..
Hisz nem tudhatod,
hogy mikor indult
és hová tart hozzád képest..
S magadhoz képest is
elviszi az irányt a lényegről,
a független szabad döntésedről,
amit csak a szívedben
és a szívedből fogalmazhatsz meg..
Hisz ha meghatározod magadban
hogy másokhoz képest hol tartasz,
már nem haladsz
és nem vagy független és szabad..
Nem az a lényeg hogy szabad vagy,
hanem az hogy hogyan éled meg
a szabadságod..
Mit érzel és teszel önmagadért..
Végletek között vergődő ember,
a végletek között vergődni – azt jelenti,
– hogy a múlt illúziójának
és a jövő elképzelésének
az illúzió kereteiben,
korlátok között, korlátoltként élsz..
S ezen korlátokért
nem mások a felelősök,
hanem a Te felelősséged
és maga a fejlődésed lényege
hogy erre rá láss..
S a jelenben élj,
s a jelenből teremtsd a változást..
A különbséged tudata fontos,
ahhoz képest ahonnan indultál
és ahol most tartasz..
Ez a fejlődésed mutatója,
az egyediséged..
De, ha a különbséged
másokhoz képest határozod meg,
ítéleted által nem vagy független
és szabad..
A változás nem egy állandó
és nem lehet teremteni,
hisz maga a léted
és a létezésed a változás..
Csak változni, változtatni,
váltani és fejlődni lehet
a változásban..
Aki nem akar változni,
az valójában a létezés ellen küzd..
Aki viszont benne él,
az nem „elszenvedi” az időt,
hanem aktívan alakítja azt..
A szabadság mint eszme,
gondolatban,
áramlás és érzés nélkül
lehetetlen és tehetetlen..
