Drága Afrál,
mi ez az érzés bennem?..
Segíts kérlek kibontani…
Afrál: – Hiábavalóság…
Honnan jön a hiábavalóság?..
Gombóc van a torkomban,
gombóc a gyomromban..
Szomorúság és zsibbadtság,
elveszettség érzet..
Afrál: – Kedvesem,
az univerzumban soha semmi sem vész el,
soha semmi sem hiábavaló..
Minden történésnek szerepe van az összképben..
Amikor már az összképet meg tudod látni,
a hiábavalóság is okafogyottá válik.
Újabb érzés.. kezdek fáradni..
és egyre nehezebb azonosítani.
Meddig tart ez még?..
Afrál: – Amíg fel nem adod…
Mit?
Afrál: – Az ellenállást.
Milyen ellenállást?..
Mi áll ellen bennem?..
Afrál: – A Bűnös…
Mit követtem el?..
Miért tartom bűntudatban magam?..
Afrál: –
A jó és a rossz összegződése egy olyan pont,
amit ha nézel,
már csak a tapasztalást és a tanulást látod..
Nézőpont kérdése,
lásd meg az értékét.
Én az érték vagyok,
a jó és a rossz összegződése..
Nem a kép a lényeg, hanem a nézőpont..
A Bűnön át – a Bűnös karakter,
milyen tanulási folyamaton ment keresztül?..
Hova jutott ?…
Afrál: – Elfogadás, alázat, együttérzés..
Alázat, mivel kapcsolatban?
Afrál: – A Rend..
Mit jelent neked a Rend?
Afrál: – Összképet, Isteni akaratot,
Az univerzális rendet és Egyensúlyt…
A Bűn akár más ellen,
akár magad ellen csak Bűn marad…