– (Auoleon) – Szeretnénk, ha beszélnétek arról,
mi történik most, milyen folyamat zajlik…
– (Ajala) – Egy térben időben
behelyezett kapuról beszélnek,
ami meg lett írva..
Bele lett írva a történetbe
hogy ezt a kaput kinyitjuk most..
Ez egy lehetséges valóság minta,
egy lehetséges valóság mintának a kapuja…
– (Auoleon) – Mi az a lehetséges valóság..?
– (Ajala) – Ami tartalmazza, azokat a képeket,
ami a jelen valóságokból fakadóan létrejöhet,
mindenkinek..
Egy új út, egy új tér,
behelyezve az időbe
és közösen megnyitva..
Ez – a lehetséges…
Ami tartalmaz mindent,
hozzád képest, amit szeretnél,
attól függően hogy mihez tudsz kapcsolódni..
Amit szeretnél – ezt úgy értik,
hogy amiben hiszel csak az tud megjelenni,
tehát fontos, hogy kitold a határaidat…
A határod – maga a küszöböd,
a realitásod a hitrendszered…
Azt mondják – szeretnéd,
de ahhoz előbb lépni kell,
tudni és érezni hogy megkaphatod,
és érezned kell az érdemességedet
önértékként..
Nem elképzelni és várni rá,
hanem lépni, meglépni…
Tudnod kell hogy ott van
de/és cselekedned kell..
Ez az a tér,
amiben benne vannak – a lehetséges képkockái…
Bele tudsz lépni,
a kockádba a képedbe,
és meg tud jelenni az a kép kocka…
Azt mondják – mindannyiunknak
van egy közös útja és egy közös múltja,
és ez az út, és ez a múlt,
meghatározza a jelent…
A jelen történését, a jelen pilanatát,
a jelen tér és idő kapuját…
Mielőtt elindultunk volna
létrehoztuk ezt a kaput,
hogy megjelenjen itt az időben,
és létrehozza ezt a végtelen sok valóságot,
ezt a végtelen sok ajándékot….
Olyan mit a pókháló,
egy pontból kiinduló sok sok lehetőség szál..
hmm… hogy mondjam el amit látok..
Van egy középpont,
ebből a középpontból indulnak ezek az utak
és ezek az utak találkoznak..
Elindulsz egy úton,
és elindulsz egy másik úton is..
Ezek az utak is találkoznak egyszer,
és ott megintcsak lesz egy középpont..
De ez, mégsem labirintus,
mert a labirintusban keresel…
Itt már nem kell keresned,
mert minden, amin áthaladsz,
neked szól, téged szolgál,
rólad szól, egy ajándék.. Neked…
Azt mondják – érezzél…
mert hogy élni kell az életet…
Az élet egy érzés..
Az életérzés az élet érzése…
Pont az a lényeg, hogy érezzél…
– (Auoleon) – Mindig van érzés az emberben,
de most az érzés alatt mit értenek..?
– (Ajala) – Ami jó neked..
bármi..
Minden érzés hozzá(d) tartozik,
ez a szépsége ennek a világnak..
Az összes érzésed..
amit szeretsz..
ami jó neked..
ami neked az…
– (Auoleon) – Miért..? ki lehet kapcsolni..?
az van..
nem?…
– (Ajala) – Azt mondják – gondolat nélküli érzés,
Érzések gondolat nélkül,
magyarázatok nélkül..
Mert szereted magad…
Szeretetből, magadból írod a történetet,
és az érzéseid létrehozzák a szereplőidet..
Nézd meg azt is – hogy amire vágytál,
valójában, vágysz e most arra,
mert a változással együtt
a vágyad tárgya is változik..
Azt mondják – mi van akkor,
ha minden egyes útkereszteződésnél
Te tovább lépsz..
Egy új valóságba lépsz bele,
de Te ezt, nem veszed észre..
Mindenhol megvannak ugyanazok a szereplők
de mégis, egy kicsit másképpen,
és Te vagy az, aki átlépsz..
érted?…
Tudom hogy ez, egy kicsit elrugaszkodott…
Minden egyes döntéssel létrehozol
egy másik párhuzamos valóságot..
Te átléptél oda,
ahol Te ugyan úgy mész tovább..
Ugyanaz a szereplő ott van,
de a Te döntésed alapján játsza tovább a szerepet..
– (Auoleon) – Igen… így működik a világ..
Mindenkinek, minden egyes döntésnél,
egy új párhuzamos valóság épül..
Ha úgy döntesz hogy csoki fagyit,
vagy vanilia fagyit, vagy epret szeretnél,
akkor mind a három megtörténik..
Az egyikben csoki fagyit eszel,
a másikban vaniliát,
a harmadikban pedig epret..
Ilyen szinten keletkeznek
az új párhuzamos valóságok,
és így van jelen minden az univerzumban..
– (Ajala) – Akkor hogyan tudnak találkozni
ezek az útvonalak?…
Ezek a párhuzamos valóságok
ismét találkoznak egy egy pontban…
Minden egyes párhuzamos valóság egy út..
érted…?
Azt mondják –
Van egy kiindulási pont, a kör,
és onnan indulnak ezek az utak..
de az utak, megintcsak találkoznak egy pontban…
Ezek a végpontok a valóságok végpontjai….
– (Auoleon) – A kérdés az – hogy ki az,
aki ott van ahonnan az út indul..?
Hiszen ezért tud találkozni minden,
Egy végpontban…
– (Ajala) – Azt mondják – a minden..
A minden és a semmi..
– (Auoleon) – Az Egy….
– (Ajala) – Dayton szerene beszélni..
Azt mondja –
Egy mintából eredő kvantum tér,
ami olyan mint egy szőttes,
időbe és térbe szőve egy térháló..
Azt mondja – jelen van minden segítőd,
hiszen ez egy közös munkának az eredménye…
– (Anthjasey) – Jól érzékelem,
eléggé fontos pilllanatot élünk meg..?
– (Ajala) – Ez mindenkinek fontos,
csak te időben határozod meg..
Nem tudod még a fontosságát,
hiszen nem éled még a lehetőségét..
érted?…
– (Anthjasey) – Érzem az előszelét…
– (Ajala) – Azt mondja –
ez, nemcsak nekünk fontos…
Sok ilyen tér jelenik meg…
Sok ilyen tér jön le most..
Úgy képzeld el hogy olyan,
mint egy energia szőttes,
ami bele van szőve az időbe és a térbe,
ide..
Azt mondja a Fény világai..
– (Auoleon) – A képek most jöttek le hozzá,
ebbe a dimenzióba?…
– (Ajala) – Igen..
Megjelent ebben a térben az összes képkocka..
Az ítélet, a félelem, a gondolat
és az elképzelés befolyásolják
az önértéked és az érdemességed érzését…
Ha nem tartod magad érdemesnek
nem tudod ezt a kockát beintegrálni mint valóság…
Hátráltatnak és megakadályozzák hogy belépjél
olyan mit egy korlát, egy fal,
és a valóság nem válik láthatóvá…
Nem átjárható
pedig ott van és mégsem látod…
Azt mondják –
képzeld el hogy van egy középpont,
amiből nagyon nagyon sok
lehetséges lehetőség szál fut,
és ezek az utak…
Hogy merre indulsz ?…
Mindegyik egy lehetőség,
mindig dönthetsz hogy merre mész..
Az úton nincs meghatározva
hogy merrefelé kell menned,
és az a jó döntés..
Minden jó döntés…
Neked kell eldönteni hogy mit szeretnél,
viszont amit szeretnél,
azt nem elképzelni kell hanem érezni,
és tudni hogy érdemes vagy rá..
Ez a szabadság..
Az a fajta szabadság – ami felelősség,
amikor felelősségel teremtesz..
Szabad teremtés..
Az intergalaktikus részeiddel együtt teremtesz,
ami ezen a síkon megjelenik, most lehozható,
és itt a térben az időben
fizikai valójában is behozható..
Mintha csodát teremtenél…