Beszélgetés a lehetségesről, a lehetséges képkockáiról – és a gondolat nélküli érzésről, ami egy új út, egy új tér valóságának a lehetősége…

– (Auoleon) – Szeretnénk, ha beszélnétek arról,
mi történik most, milyen folyamat zajlik… !?

– (Ajala) – Egy térben és időben
behelyezett kapuról beszélnek,
ami meg lett írva..
Bele lett írva a történetbe,
hogy ezt a kaput most kinyitjuk..
Ez egy lehetséges valóságminta..
Egy lehetséges valóságmintának a kapuja…

– (Auoleon) – Mi az a lehetséges valóság..?

– (Ajala) – Ami tartalmazza azokat a képeket,
ami a jelen valóságokból fakadóan
létrejöhet mindenkinek..
Egy új út, egy új tér,
behelyezve az időbe
és közösen megnyitva..
Ez – a lehetséges…
Ami tartalmaz mindent,
hozzád képest, amit szeretnél..
Attól függően,
hogy mihez tudsz kapcsolódni..
Amit szeretnél – azt úgy értik,
hogy amiben hiszel, csak az tud megjelenni..
Tehát fontos, hogy kitold a határaidat…
A határod – maga a küszöböd,
a realitásod, a hitrendszered…
Azt mondják – szeretnéd,
de ahhoz előbb lépni kell..
Tudni és érezni hogy megkaphatod..
Érezned kell az érdemességedet
önértékként..
Nem elképzelni és várni rá,
hanem lépni, meglépni…
Tudnod kell hogy ott van,
de/és cselekedned kell..
Ez az a tér,
amiben benne vannak – a lehetséges képkockái…
Bele tudsz lépni a kockádba, a képedbe,
és meg tud jelenni az a képkocka…
Azt mondják –
mindannyiunknak van egy közös útja
és egy közös múltja..
S ez az út és ez a múlt
meghatározza a jelent…
A jelen történését, a jelen pillanatát,
a jelen tér és idő kapuját…
Mielőtt elindultunk volna
létrehoztuk ezt a kaput,
hogy megjelenjen itt az időben
és létrehozza ezt a végtelen sok valóságot,
ezt a végtelen sok ajándékot….
Olyan mit a pókháló,
egy pontból kiinduló sok sok lehetőség szál..
hmm… hogy mondjam el amit látok..
Van egy középpont,
ebből a középpontból indulnak ezek az utak,
s ezek az utak találkoznak..
Elindulsz egy úton,
és elindulsz egy másik úton is..
Ezek az utak is találkoznak egyszer,
és ott megint csak lesz egy középpont..
De, ez mégsem labirintus,
mert a labirintusban keresel…
Itt már nem kell keresned,
mert minden amin áthaladsz,
neked szól, téged szolgál,
rólad szól, egy ajándék.. Neked…
Azt mondják – érezzél…
Élni kell az életet,
az élet egy érzés..
Az életérzés, az élet érzése…
Pont az a lényeg, hogy érezzél…

– (Auoleon) – Mindig van érzés az emberben,
de most az érzés alatt mit értenek..?

– (Ajala) – Ami jó neked.. bármi..
Minden érzés hozzá(d) tartozik,
ez a szépsége ennek a világnak..
Az összes érzésed..
amit szeretsz..
ami jó neked..
ami neked az…

– (Auoleon) – Miért..? ki lehet kapcsolni az érzést..?
az van.. nem?…

– (Ajala) – Azt mondják – a gondolat nélküli érzés..
Érzések gondolat nélkül,
magyarázatok nélkül..
Szereted magad…
Szeretetből, magadból írod a történetet,
és az érzéseid létrehozzák a szereplőidet..
Nézd meg azt is, hogy amire vágytál,
valójában vágysz e most arra..
Mert a változással együtt
a vágyad tárgya is változik..
Azt mondják – mi van akkor,
ha minden egyes útkereszteződésnél
Te tovább lépsz..
Egy új valóságba lépsz bele,
de Te, ezt nem veszed észre..
Mindenhol megvannak ugyanazok a szereplők,
de mégis egy kicsit másképpen,
és Te vagy az, aki átlépsz..
érted?…
Tudom, hogy ez egy kicsit elrugaszkodott…
Minden egyes döntéssel létrehozol
egy másik párhuzamos valóságot..
Te átlépsz oda,
ugyanúgy mész tovább,
a szereplő is ott van,
de a Te döntésed alapján
játssza tovább a szerepet..

– (Auoleon) – Igen… így működik a világ..
Mindenkinek, minden egyes döntésnél,
egy új párhuzamos valóság épül..
Ha úgy döntesz hogy csoki fagyit,
vagy vanília fagyit, vagy epret szeretnél,
akkor mind a három megtörténik..
Az egyikben csoki fagyit eszel,
a másikban vaníliát,
a harmadikban pedig epret..
Ilyen szinten keletkeznek
az új párhuzamos valóságok,
és így van jelen minden az univerzumban..
Hogyan tudnak találkozni
ezek az útvonalak?…

(Ajala) – Ezek a párhuzamos valóságok
ismét találkoznak egy egy pontban…
Minden egyes párhuzamos valóság egy út..
Azt mondják –
van egy kiindulási pont, a kör..
Onnan indulnak ezek az utak,
de ezek az utak megint találkoznak
egy pontban…
Ezek a végpontok, a valóságok végpontjai….

– (Auoleon) – A kérdés az – hogy ki az,
aki ott van, ahonnan az út indul..?
Hiszen ezért tud találkozni
minden egy végpontban…

– (Ajala) – Azt mondják – a minden..
A minden és a semmi..

– (Auoleon) – Az Egy….!

– (Ajala) – Dayton szeretne beszélni..
Azt mondja –
Egy mintából eredő kvantum tér,
ami olyan mint egy szőttes..
Időbe és térbe szőve egy térháló..
Ez az időszak mindenkinek fontos..
Nem tudod még a fontosságát,
hiszen nem éled még a lehetőségét..
Sok ilyen tér jelenik meg…
Sok ilyen tér jön le most..
Úgy képzeld el –
olyan mint egy energiaszőttes,
ami bele van szőve az időbe és a térbe..
ide..
Azt mondja a Fény világai..

– (Auoleon) – A képek most jöttek le hozzá,
ebbe a dimenzióba?…

– (Ajala) – Igen..
Megjelent ebben a térben az összes képkocka..
Az ítélet, a félelem,
a gondolat és az elképzelés,
befolyásolják az önértéked,
az érdemességed érzését…
Ha nem tartod magad érdemesnek,
nem tudod ezt a kockát beintegrálni,
mint valóság…
Hátráltatnak
és megakadályozzák hogy belépjél..
Olyan mit egy korlát, egy fal..
A valóság nem válik láthatóvá…
Nem átjárható,
pedig ott van és mégsem látod…
Azt mondja – képzeld el
hogy van egy középpont,
amiből nagyon nagyon sok
lehetséges lehetőségszál fut..
Ezek az utak…
Hogy merre indulsz ?…
Mindegyik egy lehetőség..
Mindig dönthetsz, hogy merre mész..
Az úton nincs meghatározva
hogy merrefelé kell menned,
és mi a jó döntés..
Minden jó döntés…
Neked kell eldönteni, hogy mit szeretnél..
Viszont amit szeretnél,
azt nem elképzelni kell..
Érezni és tudni,
hogy érdemes vagy rá..
Ez a szabadság..
Az a fajta szabadság, ami felelősség,
amikor felelőséggel teremtesz..
Szabad teremtés..
Az intergalaktikus részeiddel együtt teremtesz..
Ami ezen a síkon megjelenik,
most lehozható..
Itt a térben és az időben
fizikai valójában is behozható..
Mintha csodát teremtenél…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük