Korod mely élve hosszúnak tűnt, Lelked szempontjából csak tanulóidő míg elfelejted Léted.. Mégis ebben az álomban ismered meg részed, mely maga az idő…

Az idő – mi kiszolgált..
S megszolgáltátok általa érzésetek,
mely a folyó, a folyam..
Melyben a fájdalom maga az idő szülötte,
mely még mindig kíséri múltad Jelenedben ….
Jövőd tükrében tükröződő emlékek..
Emlékeid, melyek az idő fogalmában
bemutatták neked a korok szépségét…
Korod – mely élve hosszúnak tűnt,
Lelked szempontjából csak tanulóidő,
míg elfelejted Léted..
Mégis ebben az álomban ismered meg részed,
mely maga az idő….
Most hogy érted s érzed,
az idő fogalmában csak tapasztalásod mi az idő..
Mely sürgetve, várakoztatva,
s mégis szelíden burkolta körül álmodat..
Mi maga teremtő történeted…
Az időben, itt a fizikai síkon mozogva,
s mozgatva téged…
Személyiséged utadon
ki bánta hogy itt járt,
útja végén immár szereti e Létet..
S vissza vár, sose pihenve,
az időbe megérkezve…
A mostban, az állandó Létben,
hol pillanat, idő már nem kísér..
Csak illúziód a megszokás…
A tapasztalás játéka,
mi a körben forgat még..
Szállj ki,
mert már nem része életednek s létednek..
A Létezés a Vanban van ..
A Most van…