Afrál itt vagy?…
Beszélgetni szeretnék veled…
– Igen kedvesem…
Mindig itt vagyok…
Segíts kérlek kibontani, megérteni valamit..
– Hallgatlak…
Azt hiszem, rájöttem valami fontosra….
Megtapasztaltam, miért annyira fontos az ártatlanság…
Az igazi, gyermeki ártatlanság…
Mesélném nekem erről?…
– Az ártatlanság egy kapu, egy küszöb…
Egy tét nélküli, tiszta állapot…
Nyitott, elfogadó, befogadó, hitrendszertől mentes…
Teljes bizalom jellemzi…
Ezért ebben a minőségben a csoda természetes,
magától értetődő..
A szintlépéshez elengedhetetlen….
Mi történt tegnap, amitől az ártatlanság eltűnt?..
Magával rántva az önszeretetet?..
– Megjelent benned a kétely..
Kétely önmagadban, a döntéseid helyességében…
Elég volt egy pillanat,
hogy az önmagad felé irányuló ártatlan szeretet
átalakuljon kétellyé, önbüntetéssé…..
Az érdemesség átváltott egoista változatába: nekem ez jár..
Sajnos nem tudom megfogni, melyik volt az a pillanat,
amikor ez megtörtént, de teljesen értelek..
Ma reggel másképp ébredtem…
Sokáig tartott megtalálni mi változott….
És semmi mást nem szeretnék jobban,
mint visszahámozni, visszaterelni önmagam
ebbe az ártatlan, nyitott, gyermeki állapotba…
– Nem az a lényeg, hogy melyik volt az a pillanat,
hanem hogy érted a lényegét..
Ártatlanság nélkül, feltétel nélküli szeretet sincs…
Mostmár három minőséget bontottunk ki,
ami a transzendenciához szükséges:
Alázat..
Ártatlanság..
Feltétel nélküli szeretet…
– Így van kedvesem…
És ezzel még nincs vége… 😊