Végtelen, ki végtelenségében és Isten arcában már felismeri önmagát, és önmaga tükörképében mindent, mit megformált…

Végtelen,
ki végtelenségében és Isten arcában
már felismeri önmagát,
és önmaga tükörképében mindent
mit megformált…
Szíved forrásából képzed hangodat,
mi képviseli utadon
jelenlétben önmagad..
Léted, ébredő tereken át,
kapcsolatodban összeért…
S tudásában szíved
Egy szívként érző s látóvá tett…
Most üríts ki mindent
mire nincs már szükséged,
s emeld szíved szemét fényben a tükörbe…
Tükrözz és tükröződj gyémánt mágiádban…

Szeretettel Beusnak…