Év: 2020

2020 – a kivánságok és az elengedések éve,
s mihez ragaszkodsz, csak hátráltat téged..
Utad, sorsod Te írod,
hited kulcsa a bizalom…
Bizalomban, szíved szülte képben járod utadat,
s amire fókuszálsz, azt sorsodba behívod…
Kérésed fejből vagy szívből indítod,
s ez dönti el belső irányod,
s az ebből fakadó
végső megjelenő valóságot…
2020-ban az év mottója – hogy lélegezz…
Minden nap, minden óra, minden perc,
a Jelen pillanatának a lélegzete…
Engedd be – engedj el,
csak lélegezz…
Lélegezz be minden pillanatot,
majd lélegezd ki…
Engedd be és engedd el,
csak így lehet a tiéd a minden
– ami a semmibe fut,
hogy ismét mindenné váljon általad…
2020 a Bolond éve – aki tud…
Tudása – hite, ereje…
Egy, egységbe kovácsolódott bizonyossága..
Dönt és felelősséget vállal,
csak így haladhat..
Enélkül nincs engedély,
s a sorsa körbe zárja
s nincs kiút..
Azért tapasztalsz – hogy Tudd,
érzése mit jelent neked…
A Te számodra mi az – és ki vagy Te…
A Bolond éve – a O (nulla), a kör,
amiben benne van a minden
és a semmi lehetősége..
A nézőpontod és a tágulásod függvénye
hogy kifelé vagy befelé mész,
hogy milyen szinten éled…
Ha befelé figyelsz – kint haladsz…
Belső képként kint mutat,
hitelességed – Önmagad..
Szeretet, szerelem, szenvedély,
ezek most átalakulnak…
Új értelmet nyernek,
csak minőségben mutatkoznak…
Szerepben hiánnyá válnak,
s újabb tapasztalati köröket indítanak..
Míg meg nem születik
benned a minőség(e) értékként,
amit csak magadban kereshetsz…
Máshol és másban nem találhatsz,
s szereplőidre vetítve megtanulhatsz…
Mindenki egy festmény,
ez a festmény maga a harmóniád…
Mindenki egyedi, nincs általánosság,
a harmónia mindenkinek egyedi..
A harmóniád szivárvány színű,
s az érzéseid a színek….
A szín, a léleknek egy érzés,
amikor önmagát érzi..
A tudat számára – csak egy meghatározás…
Nincs különbség a színek között..
Nem jó és nem rossz, csak színek…
Ezek a színek formálnak mindenkit…
Mindenki a saját színárnyalatait bontja ki,
s az ember a festményben kel életre…
Amikor megjelenik a vágy
mert hiányzik egy szín,
akkor jön valaki akinek a hatására
meglátod a színt magadban..
Te vagy – a Tiéd,
de a másikkal azonosítod…
Tőle teszed függővé
hogy lásd és érezd…
Pedig Ő csak emlékeztetett rá,
mert benned van – a Te színed…
Erre épülnek az emberi játszmáid..
A saját harmóniád, a saját felelősséged..
Más nem láthatja
és nem érezheti helyetted..
Nem adhatja meg neked,
amit magad nem látsz meg magadban…
Valójában nem a boldogságot keresitek,
hanem a harmóniát…
Ami mindenkit elvezet önmagához…
A Szeretet – az az érzés, az a szín,
ami összemosódik a másikkal…
Mégis önállóan,
szabadon képviseli önmagát…
S abban a pontban amikor kiteljesedik,
maga az egész, az igazi, a forrás..
Ez, az a tükör,
az az energia frekvencia,
mi létetektől bennetek rezeg…
S Ti áramoltatjátok szabadságában, igazságában..
A szeretetben áramolva önmagadban,
belső fényben,
nincsenek évek, napok, órák, percek,
csak a most Jelenlétében Önmagad…
A valóságoddal áradó,
s megfogható a megfoghatatlanban
a szeretet, az élet, az alkotás…
Az alkotásod az életed…
S a kulcsa a szíved,
s a szíved szülte érzéseid önmagad iránt..
Ami, maga az érdemességed….
A tűz ott lobog benned..
Szerepben kioltod – szívedben meggyújtod..
Ezt a tüzet keresed,
ami valójában – a teremtő erőd…
A teremtő teremthetősége a lehetőség
és esély a teljességedre…
A tudatosságod leválaszt szerepeidről
és új esélyként nyitja a szép eljövendőt..
Mit még nem tudsz, nem ismersz,
s ezért nem hiányzik,
új esélyként megjelenik…
Elképzelésként bekorlátozódik..
Hitrendszeredben megjelenítve
elérhetetlenné válik..
A tervek dőlnek – ne tervezz semmit..
Hagyd hogy megjelenjen az út,
s dönts minden pillanatban…
A Jelen pillanatban dönts,
– Mit szeretnél ?…
– Merre akarsz menni ?…
– Mi az irány ?…
Döntsd el – ki vagy
a külvilág ellenében is…
Minden egyes jelen pillanatod döntéséből
rajzolódik ki vágyad tárgya..
S a cél, amifelé tartasz,
s az út, ami a döntéseidből születik,
s vezet a járatlanban is…
Az utat nem gondolhatod már,
csak érezheted…
Csak a szíved számára látható…
A gondolat, az elme, labirintust szül,
s az illúziók labirintusában ragadva
el és megítélve,
ítéleteket szülve a labirintusod foglyaként
vetíted ami mincs, csak illúzió…
Amit hiszel – abban élsz,
mert ez lesz, a teremtő érzésed..

ui: Minden évben, szilveszterkor,
tele vagyunk reményekkel,
azt mondjuk – a következő év jobb lesz,
könnyebb lesz, boldogabb lesz..
Mi lesz?..
Az én nézőpontomból,
minden év olyan mint a „Marió játék”…
Minden pályának megvan a maga témája,
a téma az, ami mindig változik,
(mint a helyszín a Marióban)..
Végig megyünk a pályán (ki – ki mennyi idő alatt),
és elérünk a pálya végéig..
Minden pálya végén azt mondjuk,
hú, de nehéz volt..
Nehéz volt, de már fellélegezhetünk,
aztán semmi más nem történik,
csak egy szintet ugrunk…
Ismét elkezdődik a játék..
Mivel, az előző pályát már végig játszottuk,
ezért az előző pálya akadályai
már könnyűnek tűnhetnek, simán hasítasz,
(persze, a mihez képest fontos nézőpont)
de mindig, minden szinttel,
emelkedik a kihívás is..
Ami nem jó, nem rossz..
Nem boldogabb és nem könnyebb..
Csak más…
Vigaszul szolgáljon
csak akkor ugrasz szintet,
ha az előző pályán már végig tudtál menni..
Tehát ünnepeljük az előző évet..
Azt, hogy mi mindenre voltunk képesek..
S haladjunk tovább, ki – ki a maga pályáján..